A legtöbb ember meg van győződve arról, hogy a főtt tészta olasz találmány. Tény, hogy a pasta Olaszországban alapvető ennivaló, de valójában Marco Polo, a nagy világutazó jóvoltából került oda Kínából. A pasta Olaszországban népélelmezési cikk, minden nap fogyasztják, a spagetti és a makaróni egyenesen az olasz konyha szimbólumává vált. Ázsiában sem csak rizsen élnek: a japánok ebédre tésztás levest esznek, Kínában is többre becsülik a rizsnél a töltött tésztatáskát, amelyet levesbetétként, vagy főételként párolva, sőt sütve fogyasztanak. Délkelet-Ázsia legtöbb országában mindennapos a rizslisztből gyúrt tészta, és Európában is népszerű a mungóbabból előállított keleti üvegtészta.
A tészta eredetéről évszázadok óta folynak a viták. Olaszországban természetesen ragaszkodnak ahhoz, hogy a pasta római eredetű. Az igazság azonban az, hogy a tésztakészítés titkát Marco Polo hozta Itáliába Kínából, 1295-ben. Az is biztos, hogy már az ókorban ették a spagetti ősét Kínán kívül Egyiptomban és Görögországban is. Etruszk falfestményeken is megcsodálhatunk néhány tésztakészítéshez szükséges szerszámot.
Ázsiában négy fő alapanyagból gyártanak kifőzni való tésztát, sokszor még ma is kézi módszerekkel. Délkelet-Ázsiában főként rizsből és mungóbabból, Japánban hajdinából, Kínában pedig ehhez járul a mienkhez hasonló búzalisztből készült tojásos tészta.
A rizsliszt-tészta áttetsző, főzéskor egészen kifehéredik. Különböző szélességű metélt formájában, illetve nagyobb négyszög alakra vágva kapható. Ez utóbbit töltött tésztatáskákhoz használják. A rizslisztből készült tésztát először meleg vízzel kell felönteni, majd ha megpuhult, 2-3 percig főzni.
A keleti konyha egyik kedvencét, az üvegtésztát mungóbab keményítőjéből készítik. A rizsliszt-tésztához hasonlóan főzés előtt meleg vízben kell puhítani, és a főzési idő itt is rövid. Főzés nélkül, száraz állapotban bő olajban süthető, ekkor felpuffad és ropogóssá válik. Ezt a módszert követik, ha salátába használják.
A búzalisztből készült kínai tésztákat Európában tojásos tésztának hívják, ezzel különböztetik meg az olasz típusú, tojás nélkül, durumlisztből készült tésztáktól. A kínai tésztákat kis csomagokban, többnyire hajtogatott vagy fodros, préselt állapotban árulják.
Japánban hajdinából és búzából gyártanak egyenes, hosszú metéltet. Alakjuk azonos, a fehér színű (somen) készül búzából, a barna (soba) hajdinából, a zöldet algával ízesítik. Nem szokták teljesen puhára főzni.
